Érdekes egy csapatunk van mostanság... 3 hónapja még UEFA kupa selejtezőt játszottunk a Stuttgart ellen, most meg semmi olyan jel ami erre utalna....
Kezdjük az elején!
A 2006/07es bajnokságban csapatunk majdnem kiesett az első osztályból. Az utolsó meccsen dőlt el a bentmaradás. Végül 4-0ra vertük az ellenfelet és bennmaradtunk. A fiúk úgy örültek mintha bajnokok lettek volna.
A 2007/08as bajnokság már valahogy jobban kezdődött, igaz az elején volt kisebb-nagyobb bukdácsolás. A tavaszi idényt úgy kezdtük, hogy ránk sem lehetett ismerni: sorozatban nyertük a meccseket, bajnoki cím közelébe kerültünk, de sajnos 1-1 gyengébb meccs miatt ez a remény elúszott. A Csapat végül a bronzérmes helyre állt fel hatalmas ünneplés közepette. Ebben az évben kitört a fociGyőrület.
Otthon persze majd' megőrültem, hisz nem lehettem ott amikor megkapták az érmeket és az egész város őket ünnepelte, a nagyja legalábbis. Nem bírtam ki, hogy valamilyen úton-módon ne közöljem ezt velük így megkerestem a srácokat bizonyos közösségi portálokon és felvettem a kapcsolatot Koltai Tomival msnen keresztül. Örültem nagyon, hogy szóba áll velem, nem is gondoltam volna... A nyár folyamámn többször beszéltem vele. Kimentem szurkolói ankétra, bemutatkoztam neki, összejött a közös fotó, szóval minden oké volt.
A fiúk aztán megmutatták maguka nemzetközi szinten. Először a grúz Zestafoni együttesét verték ki. A győztes meccs után pedg véletlenül, hajnali 3kor:) kimentem eléjük a reptérre ahol Tomi már tudta, hogy hozzá igyekszem, így megvárt és beszélgettünk picit.
Azóta ugye szinte minden meccsen ott voltam, össze is futottam vele, továbbra is nagyon rendes volt. Sőt! :D
Akkor még úgy tűnik rendben vannak a dolgok, de aztán egyre gyengébb meccsek jöttek. Az elején még tartottuk magunkat otthon, de most így a végére már itt sem jött össze. A táblázat alján vagyunk sajnos...
Viszont megigértem Böőr Zolinak, hogy én ott leszek ha nyer, ha veszt a csapat. Ennek értelmében ott voltam az őszi utolsó bajnokin is, és megfogadtam, hogy akármi lesz én ismét benézek hozzájuk a klubházba. A meccs döntetlennel végződött a szurkolók pedig szitkozódva távoztak a stadionból. Én pedig bementem a klubházba...
Meg akartam várni Tomit, aki már a meccs elején is odajött hozzánk köszönni. Már vagy egy órája ott álltam amikor többen odajöttek hozzám, hogy miér nem megyek be a VIP terembe közéjük. Tök meglepődtem...nem is tudtam, hogy be is mehetek ha szeretnék... Közben találkoztam a fiúkkal. Kellemeset csalódtam. Azt hinné az ember, hogy idegesek és hülyék ilyenkor... ÉS NEM! Nagyon rendesek voltak, igaz látszott rajtuk az elkeseredettség és a bizonytalanság.
Szóval bementem VIP terembe egyenesen Tomihoz. Persze, mint mindig, nagyon kedves volt. Üdvözölt és mondta, hogy épp ki akart jönni hozzám. :) Beszélgettünk kicsit, szegény megsérült és szomorú volt, hogy lemaradt a válogatottról. Megnyugtattam, hogy én szurkolok neki, mire ő megköszönte, és még azt is hogy ott voltam. Ahogy azt Zolinak is megigértem, most neki is: én mindig ott leszek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése