Chinese Csoda

VÉGE VÉGRE VÉGRE!!!

Megjelent a Guns n' Roses új albuma a Chinese Democracy!

Mintha csak tegnap lett volna amikor a kezembe vettem az első Guns albumomat, ami a Greatest Hits volt. Akkor még csak a November Raint ismertem és őszintén szólva szinte féltem amikor elkezdődött a Welcome to the jungle... egy hét múlva nem tudtam kikapcsolni...infúzióként működött a discman. Pár hónapon belül megvolt majdnem az összes album, persze eredetiben, csak semmi letöltés! Folyton azt hallgattam, gyűjtöttem a képeket, vettem pólókat, nyakláncokat, egyszerűen mindent amin a Guns felirat állt és persze Axl.

És ezt minek illetve kinek köszönhetem? Mikinek. Ezt is. Olvastam a honlapján, hogy szereti és kiváncsi lettem, mert amit Ő hallgat az biztos jó! Hát az is...

Szóval egyre több Guns ment nálam és arról álmodoztam, hogy koncertre is megyek, de erről akkor szó sem volt, azt se tudtam, hogy mi van velük. Aztán jött a Velvet Revolver Magyarországra. Mindenki tudja: a bandát a nagy Guns tagok Slash, Duff és Matt alapították. Amikor a koncerten megláttam őket szóhoz se jutottam, és amint felfogtam síkitottam! Ott volt előttem a világ legjobb gityósa: SLASH!

Megvettem az albumot, de ugye nem volt rám akkora hatással, mint egy Appetite for destruction vagy egy Use Your Illusion. De azért rossz se volt, bár még mindig egy Guns koncertre vágytam.

És eljött ez is! Azt álmodtam egy este, hogy Axllal találkozom a Sportarénában. Beszélünk pár szót és ennyi. Másnap bejelentették, hogy a GUNS N' ROSES Magyarországra jön koncertezni...

Amikor megláttam a cikket összestem a suli közepén, alig kaptam levegőt, magyarán el se hittem, hogy ez megtörténhet! Két nap múlva megvoltak a jegyek, szigorúan állóhelyre.

Azt a pár hetet alig bírtam kivárni, minden nap egyre jobban vágytam arra h végre eljöjjön május 31. Amikor eljött a suliban kellett felmérőt írnom, hát mit mondjak? Franc se figyelt oda, csak az járt a fejemben, hogy Úristen, ma látom Axl Rose-t! ŰAmint végeztem rohantam ki a suliból. Hamar hazaértem és amikor leszálltam a buszról egy szál rózsa hevert a földön...hm...

Kb 7-kor voltunk az Arénánál egyik jó barátnőmmel, mindketten totál be voltunk zsongva. Gyorsan bementünk és találtunk egy jó helyet, nem is olyan messze a színpadtól. És csak vártunk. A buli persze késett az elején. Fel voltam készülve rá, hisz aki ismeri Axlt az tudja, hogy becsúszik nála. Aztán abból a kis késésből lett 1, 2 majd 3 óra várakozás is. Axl sehol és az emberek egy része távozni készült. Ezek sztem nem is tudják, hogy ki Axl meg a Guns egyátalán, mert akik tényleg szeretik ott maradtak és egy hatalmas bulin vehettek részt, hisz Axl és bandája éjfél körül végre a színpadra állt...örjöngés, síkítás, sírás, tombolás...minden ami belefér... és a November rain... álmomban se mertem elhinni, hogy valaha hallom élőben a kedvenc számomat.

Hajnali 3 körült értem haza, holtfáradtan...de boldogan és áhhhh!!!! Persze jó kislány vagyok és mentem suliba, ahol persze mindenki tudta, hogy az Alexandra Guns n' Roses koncerten volt!

Tovább gyűjtögettem a lemezeket és vártam, hogy az akkor már 13 éve készülő új album kijöjjön. De semmi. Több ígéret született, de lemez sehol, csak néhány új dal több verziója szivárgott ki.

Aztán derült égből a villámcsapás: hivatalos megjelenési dátumot tettek közzé. 2008. november 25, nálunk november 21. A visszaszámlálás megkezdődött, az izgalom pedig egyre fokozódott. Közben még 2 koncertdátumról is tudomást szereztünk, azt még nem tudni, hogy tényleg igaz-e a hír.

November 21 rohamosan közeledett... és tegnap végre eljött a nagy nap: MEGJELENT AZ ÚJ ALBUM! 15 év várakozás után! Azonnal rohantam megvenni, és azóta nem is tudom, hogy hányszor hallgattam meg és hány könnycseppet ejtettem. AXL már megint MEGCSINÁLTA! Mint mindig...

Az album nagyon tetszik. A címadó dalnak hatalmas az intrója, koncerten biztos jól hangzik, úgyhogy jöjjenek hamar! Shackler's Revenge, Better, Riad n' the bedouins, If the world...mindegyik nagyon jó! A Sorryt is imádom, de amelyik a legjobban tetszik az a This I Love...mint az új November Rain...gyönyörű szöveggel.

Remélem mihamarabb hallom ezeket a számokat élőben is, és hogy nem ez az utolsó album, amit kiad a banda. Rock on Axl!

Hjaj ETO...

Érdekes egy csapatunk van mostanság... 3 hónapja még UEFA kupa selejtezőt játszottunk a Stuttgart ellen, most meg semmi olyan jel ami erre utalna....

Kezdjük az elején!

A 2006/07es bajnokságban csapatunk majdnem kiesett az első osztályból. Az utolsó meccsen dőlt el a bentmaradás. Végül 4-0ra vertük az ellenfelet és bennmaradtunk. A fiúk úgy örültek mintha bajnokok lettek volna.

A 2007/08as bajnokság már valahogy jobban kezdődött, igaz az elején volt kisebb-nagyobb bukdácsolás. A tavaszi idényt úgy kezdtük, hogy ránk sem lehetett ismerni: sorozatban nyertük a meccseket, bajnoki cím közelébe kerültünk, de sajnos 1-1 gyengébb meccs miatt ez a remény elúszott. A Csapat végül a bronzérmes helyre állt fel hatalmas ünneplés közepette. Ebben az évben kitört a fociGyőrület.

Otthon persze majd' megőrültem, hisz nem lehettem ott amikor megkapták az érmeket és az egész város őket ünnepelte, a nagyja legalábbis. Nem bírtam ki, hogy valamilyen úton-módon ne közöljem ezt velük így megkerestem a srácokat bizonyos közösségi portálokon és felvettem a kapcsolatot Koltai Tomival msnen keresztül. Örültem nagyon, hogy szóba áll velem, nem is gondoltam volna... A nyár folyamámn többször beszéltem vele. Kimentem szurkolói ankétra, bemutatkoztam neki, összejött a közös fotó, szóval minden oké volt.

A fiúk aztán megmutatták maguka nemzetközi szinten. Először a grúz Zestafoni együttesét verték ki. A győztes meccs után pedg véletlenül, hajnali 3kor:) kimentem eléjük a reptérre ahol Tomi már tudta, hogy hozzá igyekszem, így megvárt és beszélgettünk picit.

Azóta ugye szinte minden meccsen ott voltam, össze is futottam vele, továbbra is nagyon rendes volt. Sőt! :D

Akkor még úgy tűnik rendben vannak a dolgok, de aztán egyre gyengébb meccsek jöttek. Az elején még tartottuk magunkat otthon, de most így a végére már itt sem jött össze. A táblázat alján vagyunk sajnos...

Viszont megigértem Böőr Zolinak, hogy én ott leszek ha nyer, ha veszt a csapat. Ennek értelmében ott voltam az őszi utolsó bajnokin is, és megfogadtam, hogy akármi lesz én ismét benézek hozzájuk a klubházba. A meccs döntetlennel végződött a szurkolók pedig szitkozódva távoztak a stadionból. Én pedig bementem a klubházba...

Meg akartam várni Tomit, aki már a meccs elején is odajött hozzánk köszönni. Már vagy egy órája ott álltam amikor többen odajöttek hozzám, hogy miér nem megyek be a VIP terembe közéjük. Tök meglepődtem...nem is tudtam, hogy be is mehetek ha szeretnék... Közben találkoztam a fiúkkal. Kellemeset csalódtam. Azt hinné az ember, hogy idegesek és hülyék ilyenkor... ÉS NEM! Nagyon rendesek voltak, igaz látszott rajtuk az elkeseredettség és a bizonytalanság.

Szóval bementem VIP terembe egyenesen Tomihoz. Persze, mint mindig, nagyon kedves volt. Üdvözölt és mondta, hogy épp ki akart jönni hozzám. :) Beszélgettünk kicsit, szegény megsérült és szomorú volt, hogy lemaradt a válogatottról. Megnyugtattam, hogy én szurkolok neki, mire ő megköszönte, és még azt is hogy ott voltam. Ahogy azt Zolinak is megigértem, most neki is: én mindig ott leszek...

Keresem a választ...

Eljött az ideje, hogy életem egyik legfontosabb részéről írjak, ami nem más, mint Győr és Fehér Miki...

Körülbelül 13 éves lehettem amikor először Győrbe látogattam egy osztálykirándulás során. Már akkor imádtam a várost és a pezsgést, ami itt van és poénból azt mondtam: ''Egyszer én ide fogok költözni, itt akarok lakni.'' Akkor még nem is gondoltam, arra, hogy ettől kezdve egyre több dolog fog Győr felé sodorni.

A folyamat kezdődött azzal, hogy megkedveltem a Győri ETO foci és női kézilabdacsapatát, illetve először Görbicz Anitáék tűntek fel nekem és azóta Anita rendíthetetlenül a kedvenc játékosom. Ezután jött a focicsapat, és ott Stark Peti, aki - mint már említettem - a legkedvesebb focistám. Ezek hatására egyre több meccset kezdtem el nézni és ha tehettem, mentem a foci és kézimeccsekre is így már erősen vonzott pár győri dolog.

Aztán 2004 elején megtörtént az, ami máig a legerősebben köt engem Győrhöz: 2004. január 25-én elhunyt Fehér Miki... Nem ő volt a kedvenc játékosom abban az időben, de a halála mégis iszonyatosan fájt... nem is tudom elmondani, hogy mit éreztem ebben az időszakban. Amikor anyukám közölte a hírt szinte fel se fogtam, csak néztem magam elé és nem hittem el, hogy ez megtörténhet. Rettenetes érzés volt az biztos... és ez máig sem enyhült, inkább csak megtanultam kezelni ezt. Nem tudtam bentmaradni az iskolában. Anya hazavitt és csak annyit mondott: 'sírd ki magad', és én csak sírtam és sírtam... A temetésére nem tudtam elmenni, de lehet, hogy jobb is...elég volt a tévében végignézni. Ettől a pillanattól kezdve nem tudtam nem Győrre gondolni, és mindenképpen el akartam jutni Mikihez.

Ugye, ahogy azt említettem, jártam a Fradi meccseire is. Tavasszal hazai pályán játszottak a Győrrel, és nem tudtam a Fradinak szurkolni... képtelen voltam, főleg mikor megláttam Starekot, aki a legjobb barátját vesztette el Miki személyében. A meccset végül az ETO nyerte...

Nemsokára eljutottam Győrbe Miki sírjához... még akkor is hihetetlen volt ez az egész a számomra pedig addigra már eltelt pár hónap.

A következő győri látogatásunk alkalmával tudtunk pár szót váltani Miki apukájával. Megkérdezte anyukámtól. hogy honnan jöttünk és, hogy volt-e valami dolgunk erre, anyukám csak annyit felelt, hogy Miki miatt vagyunk itt. Miklós bácsi nagyon meghatódott, sosem felejtem el a tekintetét.

Közben amikor csak tudtunk mentünk Győrbe, és én már addigra egyre erőteljesebben szurkoltam az ETOnak, és abbamaradtak a Fradika meccsei. A 2005/06-os és 2006/07-es szezontól már csak az ETO érdekelt, 2007 őszét pedig egy MTK-ETO mérkőzéssel kezdtem.

2008 tavaszára életem egyik legfontosabb döntése elé kerültem: a továbbtanulásomról kellett döntenem. Hát mint mondjak nem volt egyszerű a dolog, és ugye úgy akartam meghozni a döntést, hogy lehetőségem legyen Győrbe is menni akár, hisz nemcsak az ETO, de Miki is odaköt. Végül hosszú huza-vona után megjelöltem a győri Nyugat-Magyarországi Egyetemet.

Bevallom őszintén, hogy féltem attól, hogyha esetleg oda vesznek fel akkor mi lesz, de vágytam is oda, hogy végre akkor mehessek Mikihez amikor szeretnék.

Az ETO közben fantasztikusan szerepelt a bajnokságban, bronzérmesek lettek és kivívták a nemzetközi kupa indulást. Otthon majd megőrültem, hogy nem lehetek részese az ünneplésnek, és minden áron ott akartam lenni. Nyáron el is jutottunk oda egy szurkolói ankét alkalmával, ahol találkozhattam a fiúkkal, ezen belül is Stark Petivel, aki nagyon kedves volt, kellemesen csalódtam, de nem csak benne, hanem meglepett az egész csapat kedvessége és közvetlensége.

Július 24-én eljött a nagy nap: a felvételi eredmények kihírdetése! Nagyon izgatott voltam. Végig az zakatolt a fejemben, hogy mi lesz ha Győrbe vesznek fel...

A ponthatárokat a fővárosi Millenáris parkban hírdették ki ahová egy jóbarátommal mentünk el. Nyolc óra körül kezdék kivetíteni a pontokat, de szinte semmit nem láttam belőle, így felhívtam anyukámat. Amikor felvette és megkérdeztem, hogy mi lett nem mondott semmit, csak sírt...azonnal rájöttem: TE JÓ ÉG! MEGYEK GYŐRBE!! Szokás szerint alig hittem el...

Szeptember elején költöztem be az albérletbe, ahol most is lakom. Megfogadtam, hogy első teendőim között lesz az, hogy elmegyek Miki apukájának a vendéglőjébe és beszélek vele arról, hogy igazából miért is vagyok itt. Amikor beléptem az étterembe megszólalni se tudtam hirtelen. Végül bementem az emlékházba körülnézni és írni az emlékkönyvbe, ahogy mindig szoktam. Miután kijöttem a múzeumból találkoztam Miki anyukájával, Anikó nénivel is. Vettem egy nagy levegőt és odamentem hozzá, megkérdeztem, hogy beszélgethetnénk-e egy kicsit, és ő kedvesen mondta, hogy igen és megkért, hogy üljek le. Elmondtam, hogy ide fogok járni egyetemre stb és szép lassan rátértem arra, hogy a legfőbb indok, amiért itt vagyok az Miki. Nem sok kellett, hogy sírjunk mindketten, de nem akartam, hogy anyukája elszomorodjon, ezért másra tereltem a szót.

Elég sokat beszélgettünk és lassan indulni akartam. Közben láttam, hogy, valamilyen rendezvényre készülnek, és megkérdeztem, hogy mi lesz. Anikó néni ekkor elmondta, hogy itt fog vacsorázni az ETO. Levegőt se kaptam hirtelen...Anikó néni pedig kedvesen csak annyit mondott, hogy: 'Alexandra, ha szeretnél, maradj nyugodtan és itt is vacsorázhatsz'. Nagyon nagyon nagyon boldog voltam! Anyuéknak elmeséltem és alig hitték el :)

Azóta rendszeresen járok az étterembe, és ha úgy jön össze, akkor sokat beszélgetünk Anikó nénivel.

És itt jön, amit nem értek. Miért pont Győr? Miért pont Miki halála kellett ahhoz, hogy így megváltozzon az egész lényem? Mi lesz velem itt? Mi fog történni? Valami jó? Esetleg rossz? Legutóbb a temetőben találkoztam Miki anyukájával. Nem lehet leírni, azt a szomorú érzést, ami akkor a hatalmába kerített. Hosszú órákig gyötört a gondolat, hogy vajon véletlen volt-e ez a találkozás. Jó persze... dehogyis véletlen hisz naponta járnak ki Mikihez a szülei, de eddig még nem találkoztam ott velük. Véletlennek inkább azt tekintem, hogy pont így pont akkor... Már többször találkoztunk, de így még soha, ráadásul ott volt még Miki kedvese, Adrienn is.

És megint jönnek a kérdések. Miért? Miért?? Miért pont így történnek a dolgok?

Keresem a választ...

Hamilton a világmajom

Na jó...lehet kicsit durva a cím, de mivel Alonso fan vagyok így nem örültem épp...
Tavaly Hamilton bemutatkozásánál már érdekesen néztem rá, kezdettől fogva nem volt szimpatikus pedig mindenki mondta, hogy 'fú de ügyes gyerek'. Szerintem nem az feltétlenül, jó be kell ismerni, hogy azért nem is béna, de észrevehető volt, hogy ha nem az élről indult akkor nehéz volt győznie is akár.
Meg aztán, ahhoz képest, hogy a McLaren a KÉTSZERES világbajnokot igazolták le elég mostoha módon bántak vele...jó nem a hátsóját kellett volna kinyalni, de azért mégis... szerintem nem ezt érdemelte.
Ugye ott volt Lewis jópofa apukája is aki nem volt rest nyomatni kicsi fiát, végül a szerényen indult Hamilton igen nagy arcra tett szert...sokan ezek után kezdtek elfordulni tőle, főleg a Ferrari és Alonso rajongói. Végül világbajnok esélyesként az utolsó futamon össze-vissza bénázva vesztette el a címet, míg Alonsot már szerintem nem érdekelte mi lesz, hisz már biztos volt, hogy vissza megy a Renault csapatába. A világbajnok végül Kimi Raikönnen lett.
A 2008as esztendő sok kérdéssel indult, hogy vajon Hamilton újra tudja-e hozni azt, amit az előző évben. Úgy tűnt az elején, hogy megy neki míg Alonso szenvedett a Renault-ban, de legalább nyugodt volt és nem kellett attól félnie, hogy kitúrják a csapatból. Hamilton jól járt Kovalainennel, őt el lehetett nyomni...
A Ferrari-Hamilton harc mögött viszont Alonso szépen lassan jött fel. A Hungaroringen elért egy negyedik helyet, majd két futamgyőzelem és egy második helyezés jött össze neki.
Az uccsó futam ismét sok izgalmat hozott: Hamilton vagy Massa? Ugye Raikönnennek nem jött össze olyan jól, mint tavaly így most ő segítette csapattársát.
Esővel indult-esővel végződött. Izgalmas futam volt, Vettel és a többi fiatal megmutatta, hogy van keresnivalójuk a mezőnyben, és szépen szívóztak is Hamiltonnal, miközben Massa az élen autózott. Alonso igen veszélyes volt rá, de mint elmondta: a biztos dobogós helyét tartotta.
Jöttek a záporok, amik kellő képpen átformálták a mezőnyt, Hamilton veszélybe is került, sőt! Az utolsó körökben történt esőzés ismét megszabályozta a dolgokat. Vettel megelőzte Lewist, és Glockkal tartották is szépen, majd jött az utolsó kör utolsó két kanyarja... Glock megcsúszott és Hamilton ezt kihasználva előre tört és megnyerte a VB-t, miközben Massa már egy pillanatig bajnoknak érezte magát... Hamilton lett a világmajom.
Ez van, ezt kell szeretni. De végülis öröm az ürömben, hogy Alonso parádés szerepléssel, Raikönnent maga mögött tartva szerezte meg a második helyet! És engem ez érdekel!
Jövőr lehet, hogy bejön az 'Egyszer volt Budán kutyavásár' effektus, és a szabálymódosítások és egyebek miatt, lehetséges, hogy nem lesz Lewis újra bajnok...de ez még a jövő zenéje.
Mindenesetre továbbra is hajrá Alonso! Jó lesz ez a Renault újra! A Ferrarinal meg lehet elgondolkodni, hogy hány versenyt is rontottak el Massának....

Üdv mindenkinek!

Hello mindenkinek!


Alexandra vagyok Győrből. Mostanában divat lett a blogolás, gondoltam én is indítok egyet, hisz nekem is vannak gondolataim. Nem is akármilyenek....


Kezdeném egy kis bemutatkozással!


Szóval, mint már említettem Alexandra vagyok, egy lassan 19 éves foci, Forma-1, zene és Heidi Klum rajongó lány. Témáimban is ezekről fogok irogatni, meg persze arról, hogy milyen az élet it Győrben, a kedvenc városomban, ahová régóta húz a szívem.


Futball és Forma-1 rajongásom 2002-ben kezdődött, akkor figyeltem fel Gera Zolira és általa kedveltem meg a Ferencváros csapatát. A száguldó cirkuszban ekkor még nem volt konkrét kedvencem, de aztán 2003-ban egy ifjú spanyol pilóta érkezett, ugye kitalálta mindenki: Fernando Alonso. Töretlenül szurkolok neki immár hatodik éve:) Na de kanyarodjunk vissza a focihoz! Még ebben az évben tűnt fel nekem az ETO egyik kiváló védője Stark Péter, akiről akkor nem is gondoltam volna, hogy mára a kedvencem lesz és mennyire fogom őt szeretni és tisztelni. Szóval a Győri ETO is bejött a képbe! Külföldön kezdtem a Real Madriddal, Manchesterrel stb stb, de ez azóta letisztult kedvenc csapatom pedig a Barcelona lett. A madridos korszakomból azért megmaradt 2 játékos akiket azóta is nagyon szeretek: Raúl és Fernando Morientes.


Közben ugye szurkoltam a Fradinak, jártam is rendesen meccsekre, sőt még a Barcelona stadionjába is eljutottam kétszer, pont azokban az években amikor bajnoki és BL győzelmet ünnepelhettünk!


2004 elején viszont történt valami, ami nagyon sok mindent megváltoztatott: elhunyt Fehér Miki... Ezután nemcsak az életfelfogásomban történtek változások, hanem Győr felé is egyre jobban tereltek a történtek. Itt visszatérek Stark Petihez (továbbiakban Starek), aki köztudott, hogy Miki legjobb barátja volt, így még jobban figyeltem rá és az ETOra. Ettől a pillanattól kezdve már nem tudtam csak a Fradinak szurkolni, pláne nem az ETO ellen, még úgy sem, hogy bajnokok és kupagyőztesek lettek.


Ebben az időszakban néztem végig, ahogy a Monaco csapata, Morientes, Giuly és Rothen hathatós segítségéve végiggázol Európa élcsapatain a BLben. Csak sajnos a végső győzelmet nem tudták besöpörni... de így is mindenki róluk beszélt...


A 2005ös év aztán több örömteli dolgot hozott nekem. Megismerkedtem és beleszerettem a világ legjobb rockzenekarába: eljött a Guns n' Roses korszaka. Stark Peti és az ETO mellett ezt is Fehér Mikinek köszönhetem. Hallottam, hogy szereti őket és kiváncsi lettem. Hát ez lett a vége...


A másik legjobb dolog ami történt az Fernando Alonso világbajnoki győzelme. Már a bemutatkozásakor is lehetett érezni, hogy ez a gyerek tud valamit... és tényleg tud!!



2006ra ismét felpörögtek az események! Márciusban bejelentettek egy olyan dolgot amiről addig álmodni sem mertem: nálunk fog koncertezni a Guns n' Roses! Mekkora koncert volt te jó ég! Vártam Axl Rose-ra vagy 5 órát, de valahogy elfelejtettem amikor a színpadra lépett. Életem egyik legnagyobb élménye volt. Alig várom, hogy megismételhessem!

A Forma-1ben pedig ismét Ferni hódította el a világbajnoki címet, szóval igen jól éreztem magam!

Viszont a 2006/2007es esztendő hozott még pár igen nagy változást... Az ETO hajszál híjján kiesett a bajnokságból, a Fradit pedig kizárták és az évet az NB2 keleti csoportjában töltötték. Állítoták, hogy jogtalan volt az egész és ők megmutatják, hogy első osztályba való csapat. Hát nem így történt... A helyzet egyre rosszabb volt. Játék semmi, csődközeli állapot és egyre dühödtebb szurkolók... Az első évben minden meccsen ott voltam és kitartottam mellettük, de sajnos egy idő után már úgy éreztem, hogy ezek nem érdemlik meg és a szurkolótáboruktól is a hideg rázott így a Fradi meccsekszépen elmaradoztak... De ugye nekem még ott volt az ETO! És szurkoltam is nekik rendesen!! Jártam a meccsekre amikor csak tehettem, a csapat szárnyalt, minden tök jó volt és a 2007/2008as esztendőt bronzéremmel zárták!

A Forma 1 már nem volt ilyen örömteli. Ugye Fernando a McLaren csapatához szerződött, ahol Hamilton lett a csapattársa. A dolgok nem alakultak a legjobban. Konfliktusok, és egymás fúrása ment csapaton belül. Alonso végül elhagyta a McLarent, ami szerintem jó döntés volt, és visszatért régi jó csapatához a Renault-hoz.

Ebben az évben ki is látogattam a Magyar nagydíjra. Nagyon élveztem, jó volt látni Alonsot, és eldöntöttem, hogy jövőre is megyek!

Az ETO közben megmutatta magát a nemzetközi porondon. Sajnos a Stuttgart az Stuttgart így sajnos nem jutottak be az UEFA kupa csoportköreibe.

Ezekben a hónapokban történtek a nagy iskolai változások. A sikeres érettségi vizsga után jelentkeztem a győri Nyugat-Magyarországi Egyetemre, remélve, hogy odaköltözhetek. És mit ad Isten? Felvettek!!! Szóval már 3 hónapja győri lakos vagyok, és nagyon élvezem.

Hetente járok meccsekre, Mikihez és a szüleit is meglátogatom, mert neki rengeteget köszönhetek, hogy idáig jutottam, és persze anyukámnak is aki a legnagyobb támogatóm és mindenben segít nekem, hogy elérjem azt amit szeretnék!



Huh most ennyi elég lesz így hirtelen! Folytatása következik...