Átigazolási időszak vége!

Előző írásomban elkezdett kirajzolódni, hogy vajon milyen csapatokra is kell odafigyelnem a következő szezonban. Az 'alapcsapatokhoz' elég sok új csatlakozott.
Íme a végleges 'átigazolások':

Érkezett:
Manchester United (Owen)
Olymipique Marseille (Morientes)
Pécsi MFC (Starek)
Los Angeles Galaxy (Beckham)
Brescia (Vass)
Celtic (Samaras)
Dinamo Tbilisi
Spartaki Tskhinvali (David Odikadze-második meccsén győzelmet érő gólt szerzett... most jön az a rész amikor én nem szólalok meg...)

Távozott:
Valencia (Morientes)
AC Milan (Beckham)

Ezekkel együtt a teljes keret:

A-keret:
Győri ETO, FC BARCELONA, Liverpool, Benfica, Roma, Pécsi MFC, Spartaki Tskhinvali, Manchester United, Marseille,
B-keret:
Brescia, Dinamo Tbilisi, Celtic, Paksi FC, Paris-Saint Germain, LA Galaxy

Hát ennyi!

Átigazolási időszak és football awards :)

Ha már a focistákat is adják-veszik, mint a dinnyéket a piacon, gondoltam hogy én is összeírok valami hasonlót, csak én em játékosokkal, hanem csapatokkal, ugyanis az alapkerethez mindig csatlakozik 1-2 új klub, mert a kedvenceim nem feltétlenül a kedvenc csapatomban fociznak. Most meg pláne nem...

Szóval akkor adj neki!

Az alapkeret: Győri ETO, Barcelona, Roma, Liverpool, Benfica.
Mellékkeret: Paks (Tököli Attila), PSG (Jérome Rothen, Ludovic Giuly), Los Angeles Galaxy (David Beckham, Landon Donovan)

Érkezett: Dinamo Tbilisi, Manchester United (OWEN!!!), Pécsi MFC (Starek), Marseille (Fernando Morientes), Brescia (Vass Ádám), Celtic (Samaras), és érkezhet még David Odikadze csapata (már ha nincs amúgy is a keretben).

Távozott: Valencia (Morientes), AC Milan (Beckham).

FOOTBALL Awards :)

Kedvenc focista: Stark Péter
Kedvenc külföldi focista: David Odikadze
Kedvenc Magyarországon tevékenykedő külföldi: Rati Aleksidze
Kedvenc külföldön játszó magyar: Vass Ádám, Gera Zoltán

Különdíjjasok:
Tököli Attila (hopsz a régi vérem.. dehát szereteeeem!)
Linas Plibaitis (projectem támogatója)
Bojan Brnovic (nem magyarázom :) )
Koltai Tamás ( eztse :) )

A legnagyobb elismerésem pedig Fehér Miklósé...


Na egyelőre ennyi, szerintem ég fog bővülni :)

Megint az ETO... sőt, már annál is több...

Jó régen nem írtam már ide... ez nem azt jelenti, hogy nem történt velem semmi, de eddig nem tudtam megfogalmazni, amik történtek, és amit érzek...

Már megint az ETO, legfőképpen... de már több szempontból is. Ők már nem csak egy focicsapat a számomra, már fényévekkel több.
Ugye írtam még anno, hogy bajok vannak. A tavalyi bronzérem után meg sem közelítettük ebben az évben azt a teljesítményt, amit akkor nyújtottunk. Télen edzőváltás következett: Egervári helyére egy szerb szakember, Dragoljub Bekvalac érkezett. Pár játékost is elküldtek, helyettük újak érkeztek: Somodi Bence, Tarmo Kink, Linas Pilibaitis,Bojan Neziri, Lazar Stanisic, Jarmo Ahjupera, Vladimir Djordjevic, Rati Aleksidze és egy másik grúz játékos, akinek nagy szerepe lesz még: David Odikadze.
Az ígéretesnek tűnő játékosok közül először Kink és Aleks emelkedett ki gólajival, majd 3 a három védő Djordjevic, Stanisic és Odikadze, akik hol gyorsaságukkal, hol teherbírásukkal emelkedtek ki. A többiek közül Linas kissé szürkén játszott, Neziri sérüléssel került ide, Ahjuperának pedig sikeresen kettétörték a lábát a setétváriak.
Jól is indult a tavaszi forduló, hisz jó játékkal és győzelemmel mutatkozott be az újjáalakult csapat, de aztán megint jöttek a megmagyarázhatatlan döntetlenek, és érthetetlen vereségek, amiket kis csapatoktól szenvedtünk el. Közben a kupagyőzelmet tűzték ki célul. Jól is haladtunk, izgalmas párharcokkal jutottunk be a döntőbe, ahol a Kispestet fogadtuk. De addig érthetetlen (mondjuk még most is vannak foltok) okokból, iszonyat gyenge játékkal, elvesztettük a kupát... Aztán borult a bili: az elnöknek elege lett és jöttek az összeesküvés elméletek edzőbuktatásról, egyebekről. Olyan játékosok kerültek a hibásak közé akikről én, mint szurkoló is egyben nem is gondoltam volna: Stark, Böőr és Bajzát, a legjobbjaink...

Na akkor kanyarodjunk vissza a már említett grúz játékoshoz, jön az Odikadze story...
Rögtön az első tavaszi fordulóban bemutatkozott jobb szélen, ahol inkább védőt, majd középpályást játszott (ez lenne az eredeti posztja, nem értem mit keresett a szélső védő helyén...). Jó megoldásai voltak, ahogy én láttam, és nagyon gyors is volt, ami ugye sokat segített a szélről induló támadásainkban. Ekkor még 'csak' egy focista volt a számomra, egészen addig míg két luvnyámmal, Zsófival és Lindával nem mentünk el bulizni. Az a híres Vertigo...
Ő is ott volt, rendes volt, táncoltunk, még egy italra is meghívott (whisky-cola, a kedvencem). Teljesen normálisan viselkedett akkor, már ez megfogott benne. Két nap múlva úgy ébredtem, mint akit megcsaptak. Olyan volt ez, mint amikor az ember megbetegszik: elkapja a betegséget, először nem érez semmit, aztán két nap múlva lázzal ébred. Na ez is ilyen volt, úgy ébredtem, hogy ATYAÉG! DE TETSZIK EZ AZ EMBER! Mint egy vérbeli drámában, elkezdődött a bonyodalom...
Egy héttel a buli után, az ETO május elseje alkalmából is rendezett egy kis majálist, aminek keretében a fiúkat dedikálásra hívták. Nagyon jó kis progi volt, ott ültünk Pákóékkal, jókat nevettünk, volt ott minden. Aztán megcéloztam a többieket is, Davidot persze :) Odaértem az asztalukhoz, felnézett és egy olyan mosolyt meg kacsintást küldött felém, hogy a térdem is megrogyott a zavart mosoly mellett. Látszólag élvezte a helyzetet, mert amint sikerült összeszednem magam, ezt mégegyszer, sőt harmadszorra is megcsinálta... Mondom jajjj hagyd abbbaaaaaaaa! :)Este a meccsen is volt pár ilyen momentum, aztán egy hét múlva ismét volt egy jól sikerült közös bulizás. Közben így telt az idő, mindig rendes volt, köszönt, mosolygott, kacsintgatott.
Aztán eljött a kupadöntő első mérkőzése, ahol sajnos David egy szabadrúgás után egyedül maradt hátul, mentek felé a támadók és egy rossz mozdulat után elcsúszott... gól lett... Zokogva jött le a pályáról, közben persze rettenetesen sajnáltam, sírtam én is rendesen. Meccs után szokásomhoz híven bementem a klubházba, hogy láthassam és elmondjam neki. hogy nem ő a hibás. Hogy is lehetne? Meg különben is, az egész csapat egy nagy rakás szar volt.
Szóval megvártam őt bent. Jött is ki, énmeg nem bírtam az indulatokkal és szabályosan a nyakába ugrottam és elmondtam neki, hogy ne érezze rosszul magát, és hogy én akkoris mellette vagyok. Nagyon rendes volt, megint...
Pár nap múlva az Újpestet fogadtuk, és nagyon izgalmas meccsen nyertünk 4-3ra. A végén jöttek pacsizni a fiúk, jött ős is, és ahogy mindenki másnak, neki is pacsira nyújottam a kezem. Azonban ő nem pacsit adott, hanem rámnézett és magához ölelt... nagyon meglepett, tényleg, de amennyire meglepett, annyira örültem is.... A kupadöntő másik meccsén szegénykém sokat hajtott, de sajnos mégis elvesztettük... Másnap amint összeszedtük magunkat a csajokkal elmentünk ebédelni az Árkádba. Eszünk, épp Copával beszélgetünk, amikor David megjelent Linassal. Pont elfogyott a szendvicsem, ürügy megvolt hogy közelebb menjek hozzá, és ha ziccer van azt ki kell használni nem? Hihi:) Odamentem a kukához, szenvedtem a szemetemmel, de véletlenül se bámultam közbe, mert az azér mégis ciki lenne. De végül nem is kellett, észrevett ő anélkül is, tettem felé egy lépést, de ő is azonnal megindult és jött az ismert puszi és ölelés. Beszéltünk pár szót, megint nagyon drága volt. Kérdeztem, hogy marad-e a csapatnál, és ő boldogan válaszolta, hogy igen, 3 évre szól a szerződése. Boldogan váltunk el ezután.
Május 30-án jött az utolsó forduló Siófokon. A bemelegítés közbe a kapuralövést gyakorolgatták, egy be is ment neki, amire én olléztam egyet, ő felnézett mosolygott és integetett. Közben Bojan odajött hozzánk és megkértem h szóljon Davidnak, hátha megkapom a mezét, megígérte, hogy szól neki. A második félidőben aztán David beállt, és jól is játszott. Lefújták a meccset és elindultak felénk a fiúk. Ő a félpálya körül levette a mezét és mutatott felém, hogy ez márpedig az enyém lesz, és az is lett:)
Megvártuk őket a buszuknál. David jött ki másodiknak, találkoztunk puszi minden. Mutattam neki h hoztam egy zöld karkötőt, nekem is ilyen van és szeretnék neki is adni egyet, mire odatartotta a kezét, hogy húzzam fel, mosolygott és megköszönte. Ezután összefutottam Bojannal, aki kérezte h megkaptam-e a mezt mert ő bizony szólt neki:) Tündér nem?
Odamentem hozzá a buszhoz, beszégettünk egy csomót, kérdeztem, hogy megy haza stb, poénkodtam vele, nevettünk, minden tökjó volt. Megbeszéltük, hogy nyáron csinálunk majd közös képet, mert ott nem sikerült, és esetleg megint lesz 1-2 bulizás is, hisz ugyis marad velünk ahogy akkor is mondta. Aztán indultak, és elbúcsúztunk.

A jelenlegi tényállás szerint Davidot eladják egy orosz csapatba.... De mellette még elmegy a másik számomra igen fontos ember, Stark Péter is.
A dráma a tetőpontjához érkezett...

The glamor is back! Victoria's Secret Fashion Show 2008

Ismét eljött a karácsony, ezzel együtt az évvégi nagyszabású divatbemutató a világ legismertebb szupermodelljeivel, mint Heidi Klum, Adriana Lima, Alessandra Ambrosio, Karolina Kurkova, Miranda Kerr, Angela Lindvall, Julia Stegner... nem is ragozom tovább!

A show története során először költöztött Miami-be, az exluzív Fontainebleau hotelbe, ahol talán az eddigi leglátványosabb díszlettel örvendeztették meg a közönséget.

Az eddig jól bevált modellek közé beemelték az általam már régóta elismert holland Doutzen Kroest, és 2003 után újra végigvonult a kifutón a veteránnak számító Carmen Kass is. A több millió dolláros 'Fantasy Bra' pedig karrierje során először került fel Adriana Limára. A melltartó maga is különleges volt: az eddig megszokott fehér gyémántokat feketék váltották fel.

A bemutató nyitányában Usher énekelt, az első kifutóra lépő modell pedig Adriana Lima volt. Utána kész parádé következett: jött Heidi, Alessandra-aki nem utolsó sorban szülés után lendült újra kirobbanó formába-Karolina, Miranda, Doutzen, újra itt volt Ana Beatríz Barros és egy új felfedezett: Candice Swanepoel.

A záró modell ismét Adriana volt, aki maga után édesgette Ushert.

A show meghatározó elemei voltak a fekete elegáns darabok, amelyek két részben is bemutatták, először egy spanyolos hangulatú zenei kísérettel, majd az egész show zárórészében is ez következett. Emelett modern, színes darabokat is bemutattak, majd jött a VS híres Pink kollekciója kislányos, vidám, igazi rózsaszín zenére. Az ötödik részben kész virágkarnevált rendeztek: színes, virágos rucikbn vonultak fel Heidiék miközben rózsaszírmokat szórtak rájuk. A zárórészben ismét felvonultak a legnagyobb modellek és bemutatták a Fantasy Bra-t is.

A show közben kisfilmekkel mutatták be, hogy készülnek fel a bemutatóra, és arra is megpróbáltak rájönni, hogy ki is az a Victoria? Létező személy-e egyátalán? Nem kaptunk választ még mindig, csak megpróbálták leírni, hogy milyen is lehet Victoria. Minden bizonnyal szexi, vidám, lenyűgöző, gyönyörű és mesés, mint eddig minden Victoria's Secret bemutató...

Chinese Csoda

VÉGE VÉGRE VÉGRE!!!

Megjelent a Guns n' Roses új albuma a Chinese Democracy!

Mintha csak tegnap lett volna amikor a kezembe vettem az első Guns albumomat, ami a Greatest Hits volt. Akkor még csak a November Raint ismertem és őszintén szólva szinte féltem amikor elkezdődött a Welcome to the jungle... egy hét múlva nem tudtam kikapcsolni...infúzióként működött a discman. Pár hónapon belül megvolt majdnem az összes album, persze eredetiben, csak semmi letöltés! Folyton azt hallgattam, gyűjtöttem a képeket, vettem pólókat, nyakláncokat, egyszerűen mindent amin a Guns felirat állt és persze Axl.

És ezt minek illetve kinek köszönhetem? Mikinek. Ezt is. Olvastam a honlapján, hogy szereti és kiváncsi lettem, mert amit Ő hallgat az biztos jó! Hát az is...

Szóval egyre több Guns ment nálam és arról álmodoztam, hogy koncertre is megyek, de erről akkor szó sem volt, azt se tudtam, hogy mi van velük. Aztán jött a Velvet Revolver Magyarországra. Mindenki tudja: a bandát a nagy Guns tagok Slash, Duff és Matt alapították. Amikor a koncerten megláttam őket szóhoz se jutottam, és amint felfogtam síkitottam! Ott volt előttem a világ legjobb gityósa: SLASH!

Megvettem az albumot, de ugye nem volt rám akkora hatással, mint egy Appetite for destruction vagy egy Use Your Illusion. De azért rossz se volt, bár még mindig egy Guns koncertre vágytam.

És eljött ez is! Azt álmodtam egy este, hogy Axllal találkozom a Sportarénában. Beszélünk pár szót és ennyi. Másnap bejelentették, hogy a GUNS N' ROSES Magyarországra jön koncertezni...

Amikor megláttam a cikket összestem a suli közepén, alig kaptam levegőt, magyarán el se hittem, hogy ez megtörténhet! Két nap múlva megvoltak a jegyek, szigorúan állóhelyre.

Azt a pár hetet alig bírtam kivárni, minden nap egyre jobban vágytam arra h végre eljöjjön május 31. Amikor eljött a suliban kellett felmérőt írnom, hát mit mondjak? Franc se figyelt oda, csak az járt a fejemben, hogy Úristen, ma látom Axl Rose-t! ŰAmint végeztem rohantam ki a suliból. Hamar hazaértem és amikor leszálltam a buszról egy szál rózsa hevert a földön...hm...

Kb 7-kor voltunk az Arénánál egyik jó barátnőmmel, mindketten totál be voltunk zsongva. Gyorsan bementünk és találtunk egy jó helyet, nem is olyan messze a színpadtól. És csak vártunk. A buli persze késett az elején. Fel voltam készülve rá, hisz aki ismeri Axlt az tudja, hogy becsúszik nála. Aztán abból a kis késésből lett 1, 2 majd 3 óra várakozás is. Axl sehol és az emberek egy része távozni készült. Ezek sztem nem is tudják, hogy ki Axl meg a Guns egyátalán, mert akik tényleg szeretik ott maradtak és egy hatalmas bulin vehettek részt, hisz Axl és bandája éjfél körül végre a színpadra állt...örjöngés, síkítás, sírás, tombolás...minden ami belefér... és a November rain... álmomban se mertem elhinni, hogy valaha hallom élőben a kedvenc számomat.

Hajnali 3 körült értem haza, holtfáradtan...de boldogan és áhhhh!!!! Persze jó kislány vagyok és mentem suliba, ahol persze mindenki tudta, hogy az Alexandra Guns n' Roses koncerten volt!

Tovább gyűjtögettem a lemezeket és vártam, hogy az akkor már 13 éve készülő új album kijöjjön. De semmi. Több ígéret született, de lemez sehol, csak néhány új dal több verziója szivárgott ki.

Aztán derült égből a villámcsapás: hivatalos megjelenési dátumot tettek közzé. 2008. november 25, nálunk november 21. A visszaszámlálás megkezdődött, az izgalom pedig egyre fokozódott. Közben még 2 koncertdátumról is tudomást szereztünk, azt még nem tudni, hogy tényleg igaz-e a hír.

November 21 rohamosan közeledett... és tegnap végre eljött a nagy nap: MEGJELENT AZ ÚJ ALBUM! 15 év várakozás után! Azonnal rohantam megvenni, és azóta nem is tudom, hogy hányszor hallgattam meg és hány könnycseppet ejtettem. AXL már megint MEGCSINÁLTA! Mint mindig...

Az album nagyon tetszik. A címadó dalnak hatalmas az intrója, koncerten biztos jól hangzik, úgyhogy jöjjenek hamar! Shackler's Revenge, Better, Riad n' the bedouins, If the world...mindegyik nagyon jó! A Sorryt is imádom, de amelyik a legjobban tetszik az a This I Love...mint az új November Rain...gyönyörű szöveggel.

Remélem mihamarabb hallom ezeket a számokat élőben is, és hogy nem ez az utolsó album, amit kiad a banda. Rock on Axl!

Hjaj ETO...

Érdekes egy csapatunk van mostanság... 3 hónapja még UEFA kupa selejtezőt játszottunk a Stuttgart ellen, most meg semmi olyan jel ami erre utalna....

Kezdjük az elején!

A 2006/07es bajnokságban csapatunk majdnem kiesett az első osztályból. Az utolsó meccsen dőlt el a bentmaradás. Végül 4-0ra vertük az ellenfelet és bennmaradtunk. A fiúk úgy örültek mintha bajnokok lettek volna.

A 2007/08as bajnokság már valahogy jobban kezdődött, igaz az elején volt kisebb-nagyobb bukdácsolás. A tavaszi idényt úgy kezdtük, hogy ránk sem lehetett ismerni: sorozatban nyertük a meccseket, bajnoki cím közelébe kerültünk, de sajnos 1-1 gyengébb meccs miatt ez a remény elúszott. A Csapat végül a bronzérmes helyre állt fel hatalmas ünneplés közepette. Ebben az évben kitört a fociGyőrület.

Otthon persze majd' megőrültem, hisz nem lehettem ott amikor megkapták az érmeket és az egész város őket ünnepelte, a nagyja legalábbis. Nem bírtam ki, hogy valamilyen úton-módon ne közöljem ezt velük így megkerestem a srácokat bizonyos közösségi portálokon és felvettem a kapcsolatot Koltai Tomival msnen keresztül. Örültem nagyon, hogy szóba áll velem, nem is gondoltam volna... A nyár folyamámn többször beszéltem vele. Kimentem szurkolói ankétra, bemutatkoztam neki, összejött a közös fotó, szóval minden oké volt.

A fiúk aztán megmutatták maguka nemzetközi szinten. Először a grúz Zestafoni együttesét verték ki. A győztes meccs után pedg véletlenül, hajnali 3kor:) kimentem eléjük a reptérre ahol Tomi már tudta, hogy hozzá igyekszem, így megvárt és beszélgettünk picit.

Azóta ugye szinte minden meccsen ott voltam, össze is futottam vele, továbbra is nagyon rendes volt. Sőt! :D

Akkor még úgy tűnik rendben vannak a dolgok, de aztán egyre gyengébb meccsek jöttek. Az elején még tartottuk magunkat otthon, de most így a végére már itt sem jött össze. A táblázat alján vagyunk sajnos...

Viszont megigértem Böőr Zolinak, hogy én ott leszek ha nyer, ha veszt a csapat. Ennek értelmében ott voltam az őszi utolsó bajnokin is, és megfogadtam, hogy akármi lesz én ismét benézek hozzájuk a klubházba. A meccs döntetlennel végződött a szurkolók pedig szitkozódva távoztak a stadionból. Én pedig bementem a klubházba...

Meg akartam várni Tomit, aki már a meccs elején is odajött hozzánk köszönni. Már vagy egy órája ott álltam amikor többen odajöttek hozzám, hogy miér nem megyek be a VIP terembe közéjük. Tök meglepődtem...nem is tudtam, hogy be is mehetek ha szeretnék... Közben találkoztam a fiúkkal. Kellemeset csalódtam. Azt hinné az ember, hogy idegesek és hülyék ilyenkor... ÉS NEM! Nagyon rendesek voltak, igaz látszott rajtuk az elkeseredettség és a bizonytalanság.

Szóval bementem VIP terembe egyenesen Tomihoz. Persze, mint mindig, nagyon kedves volt. Üdvözölt és mondta, hogy épp ki akart jönni hozzám. :) Beszélgettünk kicsit, szegény megsérült és szomorú volt, hogy lemaradt a válogatottról. Megnyugtattam, hogy én szurkolok neki, mire ő megköszönte, és még azt is hogy ott voltam. Ahogy azt Zolinak is megigértem, most neki is: én mindig ott leszek...

Keresem a választ...

Eljött az ideje, hogy életem egyik legfontosabb részéről írjak, ami nem más, mint Győr és Fehér Miki...

Körülbelül 13 éves lehettem amikor először Győrbe látogattam egy osztálykirándulás során. Már akkor imádtam a várost és a pezsgést, ami itt van és poénból azt mondtam: ''Egyszer én ide fogok költözni, itt akarok lakni.'' Akkor még nem is gondoltam, arra, hogy ettől kezdve egyre több dolog fog Győr felé sodorni.

A folyamat kezdődött azzal, hogy megkedveltem a Győri ETO foci és női kézilabdacsapatát, illetve először Görbicz Anitáék tűntek fel nekem és azóta Anita rendíthetetlenül a kedvenc játékosom. Ezután jött a focicsapat, és ott Stark Peti, aki - mint már említettem - a legkedvesebb focistám. Ezek hatására egyre több meccset kezdtem el nézni és ha tehettem, mentem a foci és kézimeccsekre is így már erősen vonzott pár győri dolog.

Aztán 2004 elején megtörtént az, ami máig a legerősebben köt engem Győrhöz: 2004. január 25-én elhunyt Fehér Miki... Nem ő volt a kedvenc játékosom abban az időben, de a halála mégis iszonyatosan fájt... nem is tudom elmondani, hogy mit éreztem ebben az időszakban. Amikor anyukám közölte a hírt szinte fel se fogtam, csak néztem magam elé és nem hittem el, hogy ez megtörténhet. Rettenetes érzés volt az biztos... és ez máig sem enyhült, inkább csak megtanultam kezelni ezt. Nem tudtam bentmaradni az iskolában. Anya hazavitt és csak annyit mondott: 'sírd ki magad', és én csak sírtam és sírtam... A temetésére nem tudtam elmenni, de lehet, hogy jobb is...elég volt a tévében végignézni. Ettől a pillanattól kezdve nem tudtam nem Győrre gondolni, és mindenképpen el akartam jutni Mikihez.

Ugye, ahogy azt említettem, jártam a Fradi meccseire is. Tavasszal hazai pályán játszottak a Győrrel, és nem tudtam a Fradinak szurkolni... képtelen voltam, főleg mikor megláttam Starekot, aki a legjobb barátját vesztette el Miki személyében. A meccset végül az ETO nyerte...

Nemsokára eljutottam Győrbe Miki sírjához... még akkor is hihetetlen volt ez az egész a számomra pedig addigra már eltelt pár hónap.

A következő győri látogatásunk alkalmával tudtunk pár szót váltani Miki apukájával. Megkérdezte anyukámtól. hogy honnan jöttünk és, hogy volt-e valami dolgunk erre, anyukám csak annyit felelt, hogy Miki miatt vagyunk itt. Miklós bácsi nagyon meghatódott, sosem felejtem el a tekintetét.

Közben amikor csak tudtunk mentünk Győrbe, és én már addigra egyre erőteljesebben szurkoltam az ETOnak, és abbamaradtak a Fradika meccsei. A 2005/06-os és 2006/07-es szezontól már csak az ETO érdekelt, 2007 őszét pedig egy MTK-ETO mérkőzéssel kezdtem.

2008 tavaszára életem egyik legfontosabb döntése elé kerültem: a továbbtanulásomról kellett döntenem. Hát mint mondjak nem volt egyszerű a dolog, és ugye úgy akartam meghozni a döntést, hogy lehetőségem legyen Győrbe is menni akár, hisz nemcsak az ETO, de Miki is odaköt. Végül hosszú huza-vona után megjelöltem a győri Nyugat-Magyarországi Egyetemet.

Bevallom őszintén, hogy féltem attól, hogyha esetleg oda vesznek fel akkor mi lesz, de vágytam is oda, hogy végre akkor mehessek Mikihez amikor szeretnék.

Az ETO közben fantasztikusan szerepelt a bajnokságban, bronzérmesek lettek és kivívták a nemzetközi kupa indulást. Otthon majd megőrültem, hogy nem lehetek részese az ünneplésnek, és minden áron ott akartam lenni. Nyáron el is jutottunk oda egy szurkolói ankét alkalmával, ahol találkozhattam a fiúkkal, ezen belül is Stark Petivel, aki nagyon kedves volt, kellemesen csalódtam, de nem csak benne, hanem meglepett az egész csapat kedvessége és közvetlensége.

Július 24-én eljött a nagy nap: a felvételi eredmények kihírdetése! Nagyon izgatott voltam. Végig az zakatolt a fejemben, hogy mi lesz ha Győrbe vesznek fel...

A ponthatárokat a fővárosi Millenáris parkban hírdették ki ahová egy jóbarátommal mentünk el. Nyolc óra körül kezdék kivetíteni a pontokat, de szinte semmit nem láttam belőle, így felhívtam anyukámat. Amikor felvette és megkérdeztem, hogy mi lett nem mondott semmit, csak sírt...azonnal rájöttem: TE JÓ ÉG! MEGYEK GYŐRBE!! Szokás szerint alig hittem el...

Szeptember elején költöztem be az albérletbe, ahol most is lakom. Megfogadtam, hogy első teendőim között lesz az, hogy elmegyek Miki apukájának a vendéglőjébe és beszélek vele arról, hogy igazából miért is vagyok itt. Amikor beléptem az étterembe megszólalni se tudtam hirtelen. Végül bementem az emlékházba körülnézni és írni az emlékkönyvbe, ahogy mindig szoktam. Miután kijöttem a múzeumból találkoztam Miki anyukájával, Anikó nénivel is. Vettem egy nagy levegőt és odamentem hozzá, megkérdeztem, hogy beszélgethetnénk-e egy kicsit, és ő kedvesen mondta, hogy igen és megkért, hogy üljek le. Elmondtam, hogy ide fogok járni egyetemre stb és szép lassan rátértem arra, hogy a legfőbb indok, amiért itt vagyok az Miki. Nem sok kellett, hogy sírjunk mindketten, de nem akartam, hogy anyukája elszomorodjon, ezért másra tereltem a szót.

Elég sokat beszélgettünk és lassan indulni akartam. Közben láttam, hogy, valamilyen rendezvényre készülnek, és megkérdeztem, hogy mi lesz. Anikó néni ekkor elmondta, hogy itt fog vacsorázni az ETO. Levegőt se kaptam hirtelen...Anikó néni pedig kedvesen csak annyit mondott, hogy: 'Alexandra, ha szeretnél, maradj nyugodtan és itt is vacsorázhatsz'. Nagyon nagyon nagyon boldog voltam! Anyuéknak elmeséltem és alig hitték el :)

Azóta rendszeresen járok az étterembe, és ha úgy jön össze, akkor sokat beszélgetünk Anikó nénivel.

És itt jön, amit nem értek. Miért pont Győr? Miért pont Miki halála kellett ahhoz, hogy így megváltozzon az egész lényem? Mi lesz velem itt? Mi fog történni? Valami jó? Esetleg rossz? Legutóbb a temetőben találkoztam Miki anyukájával. Nem lehet leírni, azt a szomorú érzést, ami akkor a hatalmába kerített. Hosszú órákig gyötört a gondolat, hogy vajon véletlen volt-e ez a találkozás. Jó persze... dehogyis véletlen hisz naponta járnak ki Mikihez a szülei, de eddig még nem találkoztam ott velük. Véletlennek inkább azt tekintem, hogy pont így pont akkor... Már többször találkoztunk, de így még soha, ráadásul ott volt még Miki kedvese, Adrienn is.

És megint jönnek a kérdések. Miért? Miért?? Miért pont így történnek a dolgok?

Keresem a választ...