Előző írásomban elkezdett kirajzolódni, hogy vajon milyen csapatokra is kell odafigyelnem a következő szezonban. Az 'alapcsapatokhoz' elég sok új csatlakozott.
Íme a végleges 'átigazolások':
Érkezett:
Manchester United (Owen)
Olymipique Marseille (Morientes)
Pécsi MFC (Starek)
Los Angeles Galaxy (Beckham)
Brescia (Vass)
Celtic (Samaras)
Dinamo Tbilisi
Spartaki Tskhinvali (David Odikadze-második meccsén győzelmet érő gólt szerzett... most jön az a rész amikor én nem szólalok meg...)
Távozott:
Valencia (Morientes)
AC Milan (Beckham)
Ezekkel együtt a teljes keret:
A-keret:
Győri ETO, FC BARCELONA, Liverpool, Benfica, Roma, Pécsi MFC, Spartaki Tskhinvali, Manchester United, Marseille,
B-keret:
Brescia, Dinamo Tbilisi, Celtic, Paksi FC, Paris-Saint Germain, LA Galaxy
Hát ennyi!
2009. augusztus 12., szerda
2009. július 29., szerda
Átigazolási időszak és football awards :)
Ha már a focistákat is adják-veszik, mint a dinnyéket a piacon, gondoltam hogy én is összeírok valami hasonlót, csak én em játékosokkal, hanem csapatokkal, ugyanis az alapkerethez mindig csatlakozik 1-2 új klub, mert a kedvenceim nem feltétlenül a kedvenc csapatomban fociznak. Most meg pláne nem...
Szóval akkor adj neki!
Az alapkeret: Győri ETO, Barcelona, Roma, Liverpool, Benfica.
Mellékkeret: Paks (Tököli Attila), PSG (Jérome Rothen, Ludovic Giuly), Los Angeles Galaxy (David Beckham, Landon Donovan)
Érkezett: Dinamo Tbilisi, Manchester United (OWEN!!!), Pécsi MFC (Starek), Marseille (Fernando Morientes), Brescia (Vass Ádám), Celtic (Samaras), és érkezhet még David Odikadze csapata (már ha nincs amúgy is a keretben).
Távozott: Valencia (Morientes), AC Milan (Beckham).
FOOTBALL Awards :)
Kedvenc focista: Stark Péter
Kedvenc külföldi focista: David Odikadze
Kedvenc Magyarországon tevékenykedő külföldi: Rati Aleksidze
Kedvenc külföldön játszó magyar: Vass Ádám, Gera Zoltán
Különdíjjasok:
Tököli Attila (hopsz a régi vérem.. dehát szereteeeem!)
Linas Plibaitis (projectem támogatója)
Bojan Brnovic (nem magyarázom :) )
Koltai Tamás ( eztse :) )
A legnagyobb elismerésem pedig Fehér Miklósé...
Na egyelőre ennyi, szerintem ég fog bővülni :)
Szóval akkor adj neki!
Az alapkeret: Győri ETO, Barcelona, Roma, Liverpool, Benfica.
Mellékkeret: Paks (Tököli Attila), PSG (Jérome Rothen, Ludovic Giuly), Los Angeles Galaxy (David Beckham, Landon Donovan)
Érkezett: Dinamo Tbilisi, Manchester United (OWEN!!!), Pécsi MFC (Starek), Marseille (Fernando Morientes), Brescia (Vass Ádám), Celtic (Samaras), és érkezhet még David Odikadze csapata (már ha nincs amúgy is a keretben).
Távozott: Valencia (Morientes), AC Milan (Beckham).
FOOTBALL Awards :)
Kedvenc focista: Stark Péter
Kedvenc külföldi focista: David Odikadze
Kedvenc Magyarországon tevékenykedő külföldi: Rati Aleksidze
Kedvenc külföldön játszó magyar: Vass Ádám, Gera Zoltán
Különdíjjasok:
Tököli Attila (hopsz a régi vérem.. dehát szereteeeem!)
Linas Plibaitis (projectem támogatója)
Bojan Brnovic (nem magyarázom :) )
Koltai Tamás ( eztse :) )
A legnagyobb elismerésem pedig Fehér Miklósé...
Na egyelőre ennyi, szerintem ég fog bővülni :)
2009. június 28., vasárnap
Megint az ETO... sőt, már annál is több...
Jó régen nem írtam már ide... ez nem azt jelenti, hogy nem történt velem semmi, de eddig nem tudtam megfogalmazni, amik történtek, és amit érzek...
Már megint az ETO, legfőképpen... de már több szempontból is. Ők már nem csak egy focicsapat a számomra, már fényévekkel több.
Ugye írtam még anno, hogy bajok vannak. A tavalyi bronzérem után meg sem közelítettük ebben az évben azt a teljesítményt, amit akkor nyújtottunk. Télen edzőváltás következett: Egervári helyére egy szerb szakember, Dragoljub Bekvalac érkezett. Pár játékost is elküldtek, helyettük újak érkeztek: Somodi Bence, Tarmo Kink, Linas Pilibaitis,Bojan Neziri, Lazar Stanisic, Jarmo Ahjupera, Vladimir Djordjevic, Rati Aleksidze és egy másik grúz játékos, akinek nagy szerepe lesz még: David Odikadze.
Az ígéretesnek tűnő játékosok közül először Kink és Aleks emelkedett ki gólajival, majd 3 a három védő Djordjevic, Stanisic és Odikadze, akik hol gyorsaságukkal, hol teherbírásukkal emelkedtek ki. A többiek közül Linas kissé szürkén játszott, Neziri sérüléssel került ide, Ahjuperának pedig sikeresen kettétörték a lábát a setétváriak.
Jól is indult a tavaszi forduló, hisz jó játékkal és győzelemmel mutatkozott be az újjáalakult csapat, de aztán megint jöttek a megmagyarázhatatlan döntetlenek, és érthetetlen vereségek, amiket kis csapatoktól szenvedtünk el. Közben a kupagyőzelmet tűzték ki célul. Jól is haladtunk, izgalmas párharcokkal jutottunk be a döntőbe, ahol a Kispestet fogadtuk. De addig érthetetlen (mondjuk még most is vannak foltok) okokból, iszonyat gyenge játékkal, elvesztettük a kupát... Aztán borult a bili: az elnöknek elege lett és jöttek az összeesküvés elméletek edzőbuktatásról, egyebekről. Olyan játékosok kerültek a hibásak közé akikről én, mint szurkoló is egyben nem is gondoltam volna: Stark, Böőr és Bajzát, a legjobbjaink...
Na akkor kanyarodjunk vissza a már említett grúz játékoshoz, jön az Odikadze story...
Rögtön az első tavaszi fordulóban bemutatkozott jobb szélen, ahol inkább védőt, majd középpályást játszott (ez lenne az eredeti posztja, nem értem mit keresett a szélső védő helyén...). Jó megoldásai voltak, ahogy én láttam, és nagyon gyors is volt, ami ugye sokat segített a szélről induló támadásainkban. Ekkor még 'csak' egy focista volt a számomra, egészen addig míg két luvnyámmal, Zsófival és Lindával nem mentünk el bulizni. Az a híres Vertigo...
Ő is ott volt, rendes volt, táncoltunk, még egy italra is meghívott (whisky-cola, a kedvencem). Teljesen normálisan viselkedett akkor, már ez megfogott benne. Két nap múlva úgy ébredtem, mint akit megcsaptak. Olyan volt ez, mint amikor az ember megbetegszik: elkapja a betegséget, először nem érez semmit, aztán két nap múlva lázzal ébred. Na ez is ilyen volt, úgy ébredtem, hogy ATYAÉG! DE TETSZIK EZ AZ EMBER! Mint egy vérbeli drámában, elkezdődött a bonyodalom...
Egy héttel a buli után, az ETO május elseje alkalmából is rendezett egy kis majálist, aminek keretében a fiúkat dedikálásra hívták. Nagyon jó kis progi volt, ott ültünk Pákóékkal, jókat nevettünk, volt ott minden. Aztán megcéloztam a többieket is, Davidot persze :) Odaértem az asztalukhoz, felnézett és egy olyan mosolyt meg kacsintást küldött felém, hogy a térdem is megrogyott a zavart mosoly mellett. Látszólag élvezte a helyzetet, mert amint sikerült összeszednem magam, ezt mégegyszer, sőt harmadszorra is megcsinálta... Mondom jajjj hagyd abbbaaaaaaaa! :)Este a meccsen is volt pár ilyen momentum, aztán egy hét múlva ismét volt egy jól sikerült közös bulizás. Közben így telt az idő, mindig rendes volt, köszönt, mosolygott, kacsintgatott.
Aztán eljött a kupadöntő első mérkőzése, ahol sajnos David egy szabadrúgás után egyedül maradt hátul, mentek felé a támadók és egy rossz mozdulat után elcsúszott... gól lett... Zokogva jött le a pályáról, közben persze rettenetesen sajnáltam, sírtam én is rendesen. Meccs után szokásomhoz híven bementem a klubházba, hogy láthassam és elmondjam neki. hogy nem ő a hibás. Hogy is lehetne? Meg különben is, az egész csapat egy nagy rakás szar volt.
Szóval megvártam őt bent. Jött is ki, énmeg nem bírtam az indulatokkal és szabályosan a nyakába ugrottam és elmondtam neki, hogy ne érezze rosszul magát, és hogy én akkoris mellette vagyok. Nagyon rendes volt, megint...
Pár nap múlva az Újpestet fogadtuk, és nagyon izgalmas meccsen nyertünk 4-3ra. A végén jöttek pacsizni a fiúk, jött ős is, és ahogy mindenki másnak, neki is pacsira nyújottam a kezem. Azonban ő nem pacsit adott, hanem rámnézett és magához ölelt... nagyon meglepett, tényleg, de amennyire meglepett, annyira örültem is.... A kupadöntő másik meccsén szegénykém sokat hajtott, de sajnos mégis elvesztettük... Másnap amint összeszedtük magunkat a csajokkal elmentünk ebédelni az Árkádba. Eszünk, épp Copával beszélgetünk, amikor David megjelent Linassal. Pont elfogyott a szendvicsem, ürügy megvolt hogy közelebb menjek hozzá, és ha ziccer van azt ki kell használni nem? Hihi:) Odamentem a kukához, szenvedtem a szemetemmel, de véletlenül se bámultam közbe, mert az azér mégis ciki lenne. De végül nem is kellett, észrevett ő anélkül is, tettem felé egy lépést, de ő is azonnal megindult és jött az ismert puszi és ölelés. Beszéltünk pár szót, megint nagyon drága volt. Kérdeztem, hogy marad-e a csapatnál, és ő boldogan válaszolta, hogy igen, 3 évre szól a szerződése. Boldogan váltunk el ezután.
Május 30-án jött az utolsó forduló Siófokon. A bemelegítés közbe a kapuralövést gyakorolgatták, egy be is ment neki, amire én olléztam egyet, ő felnézett mosolygott és integetett. Közben Bojan odajött hozzánk és megkértem h szóljon Davidnak, hátha megkapom a mezét, megígérte, hogy szól neki. A második félidőben aztán David beállt, és jól is játszott. Lefújták a meccset és elindultak felénk a fiúk. Ő a félpálya körül levette a mezét és mutatott felém, hogy ez márpedig az enyém lesz, és az is lett:)
Megvártuk őket a buszuknál. David jött ki másodiknak, találkoztunk puszi minden. Mutattam neki h hoztam egy zöld karkötőt, nekem is ilyen van és szeretnék neki is adni egyet, mire odatartotta a kezét, hogy húzzam fel, mosolygott és megköszönte. Ezután összefutottam Bojannal, aki kérezte h megkaptam-e a mezt mert ő bizony szólt neki:) Tündér nem?
Odamentem hozzá a buszhoz, beszégettünk egy csomót, kérdeztem, hogy megy haza stb, poénkodtam vele, nevettünk, minden tökjó volt. Megbeszéltük, hogy nyáron csinálunk majd közös képet, mert ott nem sikerült, és esetleg megint lesz 1-2 bulizás is, hisz ugyis marad velünk ahogy akkor is mondta. Aztán indultak, és elbúcsúztunk.
A jelenlegi tényállás szerint Davidot eladják egy orosz csapatba.... De mellette még elmegy a másik számomra igen fontos ember, Stark Péter is.
A dráma a tetőpontjához érkezett...
Már megint az ETO, legfőképpen... de már több szempontból is. Ők már nem csak egy focicsapat a számomra, már fényévekkel több.
Ugye írtam még anno, hogy bajok vannak. A tavalyi bronzérem után meg sem közelítettük ebben az évben azt a teljesítményt, amit akkor nyújtottunk. Télen edzőváltás következett: Egervári helyére egy szerb szakember, Dragoljub Bekvalac érkezett. Pár játékost is elküldtek, helyettük újak érkeztek: Somodi Bence, Tarmo Kink, Linas Pilibaitis,Bojan Neziri, Lazar Stanisic, Jarmo Ahjupera, Vladimir Djordjevic, Rati Aleksidze és egy másik grúz játékos, akinek nagy szerepe lesz még: David Odikadze.
Az ígéretesnek tűnő játékosok közül először Kink és Aleks emelkedett ki gólajival, majd 3 a három védő Djordjevic, Stanisic és Odikadze, akik hol gyorsaságukkal, hol teherbírásukkal emelkedtek ki. A többiek közül Linas kissé szürkén játszott, Neziri sérüléssel került ide, Ahjuperának pedig sikeresen kettétörték a lábát a setétváriak.
Jól is indult a tavaszi forduló, hisz jó játékkal és győzelemmel mutatkozott be az újjáalakult csapat, de aztán megint jöttek a megmagyarázhatatlan döntetlenek, és érthetetlen vereségek, amiket kis csapatoktól szenvedtünk el. Közben a kupagyőzelmet tűzték ki célul. Jól is haladtunk, izgalmas párharcokkal jutottunk be a döntőbe, ahol a Kispestet fogadtuk. De addig érthetetlen (mondjuk még most is vannak foltok) okokból, iszonyat gyenge játékkal, elvesztettük a kupát... Aztán borult a bili: az elnöknek elege lett és jöttek az összeesküvés elméletek edzőbuktatásról, egyebekről. Olyan játékosok kerültek a hibásak közé akikről én, mint szurkoló is egyben nem is gondoltam volna: Stark, Böőr és Bajzát, a legjobbjaink...
Na akkor kanyarodjunk vissza a már említett grúz játékoshoz, jön az Odikadze story...
Rögtön az első tavaszi fordulóban bemutatkozott jobb szélen, ahol inkább védőt, majd középpályást játszott (ez lenne az eredeti posztja, nem értem mit keresett a szélső védő helyén...). Jó megoldásai voltak, ahogy én láttam, és nagyon gyors is volt, ami ugye sokat segített a szélről induló támadásainkban. Ekkor még 'csak' egy focista volt a számomra, egészen addig míg két luvnyámmal, Zsófival és Lindával nem mentünk el bulizni. Az a híres Vertigo...
Ő is ott volt, rendes volt, táncoltunk, még egy italra is meghívott (whisky-cola, a kedvencem). Teljesen normálisan viselkedett akkor, már ez megfogott benne. Két nap múlva úgy ébredtem, mint akit megcsaptak. Olyan volt ez, mint amikor az ember megbetegszik: elkapja a betegséget, először nem érez semmit, aztán két nap múlva lázzal ébred. Na ez is ilyen volt, úgy ébredtem, hogy ATYAÉG! DE TETSZIK EZ AZ EMBER! Mint egy vérbeli drámában, elkezdődött a bonyodalom...
Egy héttel a buli után, az ETO május elseje alkalmából is rendezett egy kis majálist, aminek keretében a fiúkat dedikálásra hívták. Nagyon jó kis progi volt, ott ültünk Pákóékkal, jókat nevettünk, volt ott minden. Aztán megcéloztam a többieket is, Davidot persze :) Odaértem az asztalukhoz, felnézett és egy olyan mosolyt meg kacsintást küldött felém, hogy a térdem is megrogyott a zavart mosoly mellett. Látszólag élvezte a helyzetet, mert amint sikerült összeszednem magam, ezt mégegyszer, sőt harmadszorra is megcsinálta... Mondom jajjj hagyd abbbaaaaaaaa! :)Este a meccsen is volt pár ilyen momentum, aztán egy hét múlva ismét volt egy jól sikerült közös bulizás. Közben így telt az idő, mindig rendes volt, köszönt, mosolygott, kacsintgatott.
Aztán eljött a kupadöntő első mérkőzése, ahol sajnos David egy szabadrúgás után egyedül maradt hátul, mentek felé a támadók és egy rossz mozdulat után elcsúszott... gól lett... Zokogva jött le a pályáról, közben persze rettenetesen sajnáltam, sírtam én is rendesen. Meccs után szokásomhoz híven bementem a klubházba, hogy láthassam és elmondjam neki. hogy nem ő a hibás. Hogy is lehetne? Meg különben is, az egész csapat egy nagy rakás szar volt.
Szóval megvártam őt bent. Jött is ki, énmeg nem bírtam az indulatokkal és szabályosan a nyakába ugrottam és elmondtam neki, hogy ne érezze rosszul magát, és hogy én akkoris mellette vagyok. Nagyon rendes volt, megint...
Pár nap múlva az Újpestet fogadtuk, és nagyon izgalmas meccsen nyertünk 4-3ra. A végén jöttek pacsizni a fiúk, jött ős is, és ahogy mindenki másnak, neki is pacsira nyújottam a kezem. Azonban ő nem pacsit adott, hanem rámnézett és magához ölelt... nagyon meglepett, tényleg, de amennyire meglepett, annyira örültem is.... A kupadöntő másik meccsén szegénykém sokat hajtott, de sajnos mégis elvesztettük... Másnap amint összeszedtük magunkat a csajokkal elmentünk ebédelni az Árkádba. Eszünk, épp Copával beszélgetünk, amikor David megjelent Linassal. Pont elfogyott a szendvicsem, ürügy megvolt hogy közelebb menjek hozzá, és ha ziccer van azt ki kell használni nem? Hihi:) Odamentem a kukához, szenvedtem a szemetemmel, de véletlenül se bámultam közbe, mert az azér mégis ciki lenne. De végül nem is kellett, észrevett ő anélkül is, tettem felé egy lépést, de ő is azonnal megindult és jött az ismert puszi és ölelés. Beszéltünk pár szót, megint nagyon drága volt. Kérdeztem, hogy marad-e a csapatnál, és ő boldogan válaszolta, hogy igen, 3 évre szól a szerződése. Boldogan váltunk el ezután.
Május 30-án jött az utolsó forduló Siófokon. A bemelegítés közbe a kapuralövést gyakorolgatták, egy be is ment neki, amire én olléztam egyet, ő felnézett mosolygott és integetett. Közben Bojan odajött hozzánk és megkértem h szóljon Davidnak, hátha megkapom a mezét, megígérte, hogy szól neki. A második félidőben aztán David beállt, és jól is játszott. Lefújták a meccset és elindultak felénk a fiúk. Ő a félpálya körül levette a mezét és mutatott felém, hogy ez márpedig az enyém lesz, és az is lett:)
Megvártuk őket a buszuknál. David jött ki másodiknak, találkoztunk puszi minden. Mutattam neki h hoztam egy zöld karkötőt, nekem is ilyen van és szeretnék neki is adni egyet, mire odatartotta a kezét, hogy húzzam fel, mosolygott és megköszönte. Ezután összefutottam Bojannal, aki kérezte h megkaptam-e a mezt mert ő bizony szólt neki:) Tündér nem?
Odamentem hozzá a buszhoz, beszégettünk egy csomót, kérdeztem, hogy megy haza stb, poénkodtam vele, nevettünk, minden tökjó volt. Megbeszéltük, hogy nyáron csinálunk majd közös képet, mert ott nem sikerült, és esetleg megint lesz 1-2 bulizás is, hisz ugyis marad velünk ahogy akkor is mondta. Aztán indultak, és elbúcsúztunk.
A jelenlegi tényállás szerint Davidot eladják egy orosz csapatba.... De mellette még elmegy a másik számomra igen fontos ember, Stark Péter is.
A dráma a tetőpontjához érkezett...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
